MTK legendárium | 185. rész

„Az MTK aranylánca”. (Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny). 35. rész. Orth György (1901-1962). „Ha meggyógyulok, leszokok a dohányzásról.”

Orth Gyuri még fiatalon – aktív sportoló korában – betegágyán szokott rá a dohányzásra. Egy 1925-ös életkép ad hírt minderről és az MTK kollegialitásról:

„Az érdeklődőkön kívül állandóan a beteg mellett tartózkodik a felesége, a feleségének a nővére és fivére (a neves színész ifj. Mihályi Ernő), valamint itt van legtöbbször Takács Béla is, az MTK híres masszőre. Az orvosi látogatás közben fehér bóbitás szobalány uzsonnát hoz, amely egy darab szardíniából és egy darab császárzsemlyéből áll. Orth Györgyné gyöngéden kínálja az urát, aki azonban szabadkozik és nem akar enni. Az MTK-nál bevett szokás, hogy a sérült, vagy a beteg köteles a befolyó ajándékokból egészséges társainak uzsonnáról gondoskodni. A szardínia is ki lesz osztva – mondja felesége felé fordulva. Az asszony szemében egy pillanatra könnycsepp látszik, mintha attól féltené az urát, hogy éhen hal, ha nem eszi meg a szardíniát és a császárzsemlyét. A magyar futball büszkesége pedig mosolyogva szivarozik és a látogatók kérdéseire felelget.

– Ezelőtt sohasem dohányoztam – mondja. – Sohasem hittem volna, hogy a dohányzás tényleg megnyugtatja az idegeket, most már azonban tudom, hogy tényleg megnyugtat. Bizony a baleset után nagyon ideges voltam, de a szivar enyhíti az idegességemet. Nem szívom ugyan le a füstöt, csak úgy szipákolok, azonban, ha így folytatom, még le is fogom szívni.

Orth Gyuri tehát gyógyulni ment a kórházba, de „képletesen” szólva: betegen jött ki. Nikotinfüggő lett. Nem is kismértékben. Aki csak ismerte, meglepődve tapasztalta erős szenvedélyét. Igazi láncdohányos lett, aki egyik cigarettát a másik után szívta. Emellett sok és rendkívül erős kávét fogyasztott. E két szenvedélye idővel egészen aláásta egészségét. Gyuri ézezte, tudta: ennek nem lesz jó vége.

Edzőként nagy stressznek volt kitéve. Ennek eredményeként mindössze hatvanegy esztendős korában, 1962. január 11-én váratlanul szívinfarktust kapott. Utolsó szavaival ijedten mondta feleségének: „Lanikám, ígérem, ha meggyógyulok teljesen leszokok a dohányzásról!”

Már késő volt. A világhírű labdarúgó nem tudott megküzdeni a kórral és örökre eltávozott. Temetésén a Porto játékosai megindító módon búcsúztatták mesterüket. A temetésre a feleség így emlékezett:

„A temetése feledhetetlen volt. Zuhogott az eső azon a napon. A Porto vezetői és játékosai kimentek a stadionba és ruhástul egy kört futottak a tiszteletére. Mikor elkezdték, csatlakozott hozzájuk több száz szurkoló. Olyan volt a pálya, mintha tömegverseny lenne. Ezután kimentünk a temetőbe. A ravatalon még egyszer felnyitották a koporsót. Rengeteg ember pillantott az arcára, sírtak a portugálok. Magyar nem sok volt. Gencsyre emlékszem. A játékosok a vállukon vitték a koporsót a díszsírhelyre. A Porto zászlajával takarták be…”

Ezt olvastad már?